Quiche kelbimbóval és sonkával

Chou de Bruxelles, brüsszeli káposzta, vagyis kelbimbó. A "Brussels:Cultural and Literary Companion” című könyv szerint már a 12. században megjelenik a „sprotches” név a brüsszeli nyelvjárásban, ami „bimbókat” jelent. A híres francia botanikus, Jacques Daléchamps 1586-ban „brassica capitata polycephalos” néven sorolta be azt a káposztát, amely a fej korai levágását követően több kisebb bimbót hajt ki. A XVI.- XVII. század környékén megtöbbszöröződött a brüsszeli lakosság száma, és annak ellenére, hogy az ún. első brüsszeli városfal határán megjelennek a szabadtéri vagy fedett, kizárólag élelmiszerre szakosodott piacok, még mindig nem volt elegendő zöldség. A Brüsszel felső részéhez (flamandul „Obbrussel”, franciául „Haut-Bruxelles”-saját verzióban „Brüsszel-felsőhöz”) tartozó saint-gilles-i (ejtsd:szen-zsill) termelők a hiány csökkentése érdekében „megalkották” vagy feltalálták a kelbimbót, egy olyan hibridet, amelyet a káposztához képest kisebb területen és nagyobb hozammal lehetett termeszteni. A krónika szerint emiatt kapták a „káposzta-szüretelő” nevet ("Kuulkappers" vagy"coupeurs de choux") az itteni őstermelők. A kelbimbó Európa szerte a XVIII., de inkább a XIX. században terjedt csak el. Itteni szokásnak megfelelően 1985. április 2-án Brüsszelben létrejött a „Káposzta-szüretelők” rendje, amelynek egyik feladata a kelbimbó hagyományának megőrzése…

A kelbimbó magas C-vitamin tartalma mellett foszfort, kalciumot és jódot is tartalmaz. Magas béta-karotin tartalma miatt antioxidánsként viselkedik. Egy Hollandiában végzett kísérlet szerint azok, akik negyed kilónál több kelbimbót (ez kb. 14 db.-nak felel meg) fogyasztottak naponta,egy héten át, 23 %-al több rák ellen védő enzimmel rendelkeztek, mint azok, akik soha nem ettek kelbimbót.

Toulouse környékén kolbásszal, Auvergne-ben gesztenyével, szalonnával is főzik. Érdekes az a recept is ahol muffint készítenek belőle, dió-olajjal, szalonnával, köménymaggal, korianderrel, hagymával és reszelt parmezánnal...

A kelbimbót újabban sütve esszük, de most szerettem volna valami mást készíteni belőle. Egy nagyon színvonalas belga-holland gasztronómiai lapban, az Ambiance culinaire-ben akadtam rá a következő receptre, amit mártásos húsok mellé javasoltak. Egy sütőformában készítettem el ,így egytálétel lett, de kis felfújt formában készítve sültek mellé különleges köretként is el tudom képzelni.

Hozzávalók

300 g kelbimbó

4 tojás

100g füstölt sonka vagy baconszalonna

1 adag leveles tészta

2,5 dl tejszín

só, bors, szerecsendió

1 evőkanál apróra vágott petrezselyem

A kelbimbó külső leveleit eltávolítjuk. Sós vizet forralunk és a kelbimbót 7-8 percig forraljuk benne (ez a blansírozás). Azután azonnal jéghideg vízbe dobjuk-így megtartja eredeti zöld színét. A kisebbeket félbevágjuk, a nagyobbakat negyedeljük.

A sonkát vagy bacont apró kockákra vágjuk és egy kis olajon átsütjük. Összekeverjük a kelbimbóval és a petrezselyemmel. A tojásokat habverővel összekeverjük a tejszínnel, enyhén sózzuk, borsozzuk, kis szercsendiót reszelünk bele.Ha kis felfújt formában dolgozunk (5-6 cm átmérőjű), akkor kiolajozzuk őket, kibéleljük sütőpapírral. A leveles tésztából akkora köröket vágunk, hogy az átmérőjük 4cm-rel nagyobb legyen, mint a kis formák átmérője. A tésztával kibéleljük a formákat, beletöltjük a tölteléket. Ha nagy quiche-formában készítjük el, hasonlóan járunk el, de itt elég 2cm-t ráhagyni az átmérőre.

Előmelegített sütőben 180 fokon 15 percig sütjük, addig,amíg aranysárga nem lesz a teteje. Mielőtt kivennénk a formából, hagyjuk 1 percig hűlni.